Kevesen látták előre, hogy három izraeli fiatal elrablása és kivégzése egy újabb fegyveres összecsapáshoz vezet Izrael és a gázai övezetet uralma alatt tartó Hamasz, valamint kisebb terrorszervezetek között. Az elemzők meggyőződése szerint egyik félnek sem állt érdekében a konfliktus újabb fellángolása, ezzel szemben jelenleg Izrael szárazföldi erőkkel is harcol Gázában, miközben városait eddig nem látott rakétatámadás sorozat érte. Várható-e a Gázai övezet újbóli izraeli megszállása, vagy sikerül tartós tűzszünetet elérni a felek közt?
Amatőr, de halálos kimenetelű emberrablás indította útjára a mintegy két hete tartó fegyveres konfliktust Izrael és a Hamasz közt. Miután, valószínűsíthetően felsőbb utasítás nélkül három izraeli fiatal elrablásáért felelős Hamasz aktivisták keresésére Izrael nagyszabású letartóztatáshullámot indított, július elejére az eseményekkel nagyrészt addig csupán sodródó Hamasz több mint száz rakétát lőtt ki a zsidó állam városaira. Izrael az Erős Szikla Hadművelettel (Operation Protective Edge) válaszolt. A két hete tartó fegyveres összecsapások során Izraelre több mint ezer rakétát lőttek ki Gázából, Izrael pedig hasonló számú légicsapást intézett a Hamasz és más terrorszervezetek fegyverraktárai és rakétakilövő állomásaival szemben. A harcokban eddig négyszáz palesztin és húsz izraeli vesztette életét, a szárazföldi beavatkozás során ez a szám a többszörösére nőhet.
A harcoló felek céljai jelenleg a következőképpen foglalhatóak össze: A Hamasz igyekszik tekintélyvesztés nélkül kikerülni az összecsapásból, megőrizni rakétaarzenáljának lehető legnagyobb részét, míg Izrael éppen ellenkezőleg, meg akarja semmisíteni a fenyegetést jelentő rakétákat és legyengíteni a Hamaszt. Az izraeli hadseregnek nehézséget jelent, hogy a korábbi célzott légitámadások elégtelenek voltak a Gázát keresztülszelő alagútrendszerben elrejtett fegyverraktárak megsemmisítéséhez és a Hamasz térdrekényszerítéséhez, ezért is döntöttek a korlátozott szárazföldi beavatkozás mellett.
("Van-e kiút az erőszakspirálból?", f: www.ynetnews.com)
Netanjahu belső nyomásnak ellenállva, különösen külügyminisztere, Avigdor Liebermann kritikájának nem engedve, késleltette a konfliktus kiszélesítését, ezzel elkerülve a korábbi összecsapásokhoz hasonló nemzetközi tiltakozási hullámot. A nyugati közvéleményt megdöbbentették a Jeruzsálem és Tel-Aviv sűrűn lakott részei fölött elfogott gázai rakéták, a Vaskupola rakétaelhárító rendszer nélkül az izraeli halálos áldozatok száma a mostani sokszorosa lenne. A másik fontos tényező, amely meggátolta a nemzetközi közvélemény Izrael ellen fordulását, a Hamasz vezetőinek nyilatkozata volt, amelyben felszólították a palesztin civil lakosságot, hogy ne hagyják el otthonukat, hanem „álljanak ellen”. Izrael ezt követően minden alkalommal rámutatott, hogy olyan erők ellen harcol, amelyek pajzsként használják a civil lakosságot. Sokak számára megdöbbentő volt az arab világ visszafogott reakciója az újabb gázai konfliktusra, különösen Egyiptom (amely sokat szenvedett a betiltott Muszlim Testvériség palesztin szárnyának megfelelő Hamasz destabilizáló mesterkedéseitől a Sínai félszigeten) és a Hamasszal konkuráló palesztin Fatah tűnik úgy, hogy csendben kiélvezik, ahogy Izrael megsemmisíti a Hamasz erőforrásait.
A konfliktus megnyugtató lezárását ne várja senki, a Hamasz legitimitását éppen az Izraellel szembeni fegyveres ellenállás adja, így erről nem mondhat le, még ha ezzel túszul is ejti saját lakosságát. Izrael szárazföldi „bevonulása” egyelőre igencsak limitált, valószínűleg nem kívánnak beleesni a gázai terrorszervezetek csapdájába, amely a sűrűn lakott területekre kívánja becsalogatni az izraeli fegyveres erőket, ahol a háztól-házig tartó küzdelemben az izraeli katonák erősen sebezhetőek, a palesztin civileket pedig itt is pajzsként tudják felhasználni. Az izraeli vezetés egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy, ahogy eddig is, az iráni és szíriai rakéták ne találnának utat Gázába, valószínűsíthető, hogy az egy-másfél éves nyugodt(abb) periódust követően újabb harcok jönnek.A nemzetközi közösségnek „sürgősebb” dolgai is akadnak (hiszen polgárháború dúl többek között Irakban, Szíriában, Líbiában és Ukrajnában is), mint az izraeli-palesztin konfliktus megnyugtató lezárása a már sokszor vizionált kétállamos formula keretében. A harcok rövidtávú beszüntetését viszont paradox módon segíti a szárazföldi beavatkozás, egyrészt a Hamasz ennek során jóval több izraeli katonát ölhet meg, mint az indirekt rakétatámadások során, „sikereket” mutathat fel, így belemehet egy tűzszünetbe. Izraelnek is egyre sürgősebb lesz a tűzszünet, hiszen nem kívánja katonáit huzamosabb ideig kitenni egy felőrlő, városi hadjáratnak. Emellett az izraeli vezetésre gyakorolt belső és külső nyomás is egyre erősödni fog a halálos áldozatok számának növekedésével mindkét oldalon, így út nyílhat a politikai megoldás előtt, amely azonban valószínűleg nem nyújthat tartós megoldást.
Csepregi Zsolt