A héten két nemzetközileg ismert és elismert, konzervatívnak nehezen bélyegezhető amerikai napilap is Hillary Clinton demokrata elnökjelölt pénzügyeivel foglalkozott. Pontosabban, hogy azok mennyire függnek össze a férje, a volt elnök Bill Clinton által vezetett Clinton Alapítvánnyal. A The New York Times és a Washington Post cikkei alapján úgy tűnik, hogy talán igen. Milliós támogatások homályos hátterű vállalatoktól és közép-ázsiai diktatúráktól, a családi alapítvány vagyona sok esetben hol átláthatatlan, hol bevallatlan forrásokból duzzadt hatalmasra. Hillary Clinton tehát újra bajban van. De ez vajon már tényleg elég ahhoz, hogy elúsztassa a hőn vágyott posztot?
Az angolszász lapok és internetes portálok két napja szinte megállás nélkül vagy a Times és a Post tényfeltáró cikkeit szemlézi, vagy Peter Schweizer kutató hamarosan megjelenő, a Clinton Alapítvány pénzügyeivel foglalkozó könyvének, a „Clinton Cash”-nek a nyers változatát bújják és közölnek belőle részleteket. Hillary Clinton ugyanis alig indult neki – meglehetősen visszafogottan – elnökjelölti kampányának, gyors egymásutánban máris elérte két komoly botrány. Az elsőről már korábban írtunk (Elbukóban az amerikai demokraták reménysége?), és az sem tartogat sok jót a választói megítélése kapcsán. A mostani ügy azonban talán még egy fokkal kínosabb, mint amilyen a márciusi „emailgate” volt.
("Mrs. Clinton, jöhet még egy kínos kérdés", f: usatoday.com)
Az eddig információk alapján a történet úgy néz ki, hogy leköszönésekor Bill Clinton elnöknek és feleségének milliós adósságai voltak. Az elmúlt 12 év során azonban ezt a terhet nemhogy levetették magukról, hanem egyenesen olyan vagyonfelhalmozást hajtottak végre, ami sokak becsületére válna. Az elérhető adatok szerint a 2001-2013 közötti időszakban a Clinton Alapítvány kb. 250 millió dolláros vagyonra tett szert, ami mellé nem árt odatenni, hogy eközben Bill és Hillary együttes bankszámlája is elérte a kb. 100-150 milliós értéket. Persze vitathatatlan, leköszönésük után sok egykor volt politikus tesz szert hasonlóan komoly, nem ritkán dollármilliós összegekre; ilyen ex-vezető például Tony Blair volt brit miniszterelnök is, akinek szintén nincsenek filléres gondjai. Ahogy az is teljesen jogos, amit az alapítvány sajtósai erre magyarázatként nagyon gyakran felhoznak, vagyis, hogy a Clinton vagyon nagy része könyvdíjakból, illetve belföldi és külföldi előadások honoráriumából áll össze.
Lehetséges ez? Teljes mértékében. Főleg, hogy az alapvető problémát nem is ez okozza, hanem ezeknek a pénzeknek a pontos, hiteles forrása. Ezeknek a feltárásában ugyanis már sokkal kevésbé együttműködő és lelkes a Clinton Alapítvány. Ma persze azt megmondani, hogy ez az attitűd szándékos-e, és valóban van a párnak takargatnivalója, nehéz. Nagyon nehéz. Függetlenül attól viszont, hogy mi mozog a háttérben, tény, hogy Hillary Clinton mindig is tartózkodott attól, hogy neve összekapcsolásra kerüljön a férje által fémjelzett szervezettel. Hiszen ha valakinek tudnia kellett, hogy az alapítvány nem csak feddhetetlen milliárdosok és vállalatok pénzét fogadja el különböző előadásokért, tanácsokért, rendezvényekért, hanem lényegében akárkiét, az ő maga. És a botrányt, egyelőre éppen ez okozza, valamint az, mint kiderült, hogy a demokrata elnökjelölt több esetben elfelejtett nyilatkozni bizonyos összegekről, nevekről, amelyek hogy-hogy nem, a családi alapítványhoz voltak köthetők. Holott, 2009-ben Barack Obama jelenlegi elnök kizárólag úgy volt hajlandó megadni Clinton külügyminiszteri kinevezését, ha a politikus rendszeresen nyilvánosságra hozza, hogy a férjével közös alapítványuk kitől mennyit pénzt kapott.
("Ami az egyiknek sikerült, a másiknak nem?" - Bill és Hillary Clinton, f: dcclothesline.com)
Ez a direkt / indirekt hiba pedig akár a kampányába is kerülhet. Lévén, amíg az „emailgate” vádjait – időlegesen – el lehetett ütni azzal, hogy mindenki ezt csinálja és csinálta (pl. elődje, a republikánus Colin Powell), tehát ebben nincs semmi meglepő, addig a mostani botrány könnyen ráéghet Clintonra, és ez jobb esetben boríthatja az esetleges Fehér Ház-i költözését, rosszabb esetben pedig már a jelöltségét is. Ez utóbbi veszély kifejezetten akkor válhat valóssággá, ha egyértelmű kapocs lesz kimutatható Hillary Clinton külügyminisztersége és férje útjai, ügyei között. Ugyanis addig, amíg a támogatóinak és kritikusainak „csak” Wall Street-i forrásokat (a Clinton Alapítvány bőkezű támogatói között találhatók olyan befektetési bankok, mint a Goldman Sachs, a Citi és a Barclays), vagy kizárólag a férjéhez köthető homályos üzleteléseket (pl. Roszatom támogatás, kazah uránbányászati jogok érdekében közbenjárás) kell magyarázniuk, addig Hillary kampányát súlyos sérülés nem érheti. Annál is inkább, hiszen eddig még komoly riválisa sincsen a demokraták jelöltjének, ergo a későbbi választók nem tudnak más mögé állni, csak Clinton mögé. Ha azonban ez változik, és egyfelől lesz hazai pályán végre hiteles ellenjelölt (fajsúlyosabb, mint Martin O’Malley vagy Jim Webb – mondjuk Elizabeth Warren), másfelől pedig lesz valamilyen alapítványi ügy, ami hozzá is köthető, akkor Hillary Clinton politikai karrierjének napjai meg vannak számlálva. Ráadásul nem csak országosan, hanem a saját politikai közösségében is.
Németh Áron Attila