A fenti állítás, mely Barack Obama amerikai elnök a Transz-Csendes-óceáni Partnerség (TPP) megalakításáról szóló nyilatkozatában hangzott el, kiválóan érzékelteti azt a véget nem érő nagyhatalmi versengést Kína és az Amerikai Egyesült Államok között, melynek az elmúlt időszakban tanúi lehettünk. Hszi Csin-ping eredményesnek mondható washingtoni látogatása ellenére, - melyet a békés együttműködés és a kínai-amerikai nagyhatalmi kapcsolat megújult dimenzióba helyezéséről szóló retorika hatott át – mind a Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású területeit érintő, azóta is megújuló érdekütközések, mind pedig a TPP-ről szóló találgatások arra engednek következtetni, hogy a bilaterális kapcsolat a jövőben sem lesz feszültségektől mentes.
Október 5-én az Egyesült Államok vezette Transz-Csendes-óceáni Partnerség aláírásával pont került annak az öt éves tárgyalássorozatnak végére, mely 12 csendes-óceáni ország részvételével a világ egyik legnagyobb gazdasági intézményének megalakítását célozta. Az egyezmény nem csupán gazdasági fontossággal bír, hanem kiemelt geostratégiai jelentősége a kínai gazdasági növekedés egyensúlyozását, valamint a csendes-óceáni térségben való amerikai befolyás erősítését szolgálja.
Míg USA legtöbb térségbeli szövetségese, többek között Japán a TPP mellett voksolt, Kína egyenlőre távol tartja magát az alakuló partnerségtől. A tárgyalások sikerességét követően az egyezmény aláírásáról szóló hír történelmi jelentőségű szenzációként terjedt, a média a világgazdaság új, Washington által diktált szabályairól vizionált. A TPP célja, hogy a világgazdaság negyven százalékának központosítsával egy olyan egységfront jöhessen létre, amely segíti az amerikai érdekek érvényesülését. Barack Obama amerikai elnök nyilatkozatában kifejtette, hogy a partnerség mindazonáltal, hogy tükrözi az amerikai álláspontot, az export növelésén keresztül erősíti az amerikai gazdaságot, továbbá növeli az ország csendes-óceáni régióban történő befolyását, munkahelyteremtő szereppel is rendelkezik. Kifejtette, ha a világgazdaság szabályai tiszta versenyen alapulnak, az amerikai termékek minősége bármely egyéb ország termékeit felülmúlják. A gazdasági status quo hátrányos helyzetbe sodorja az amerikai üzleteket. Ha Washington nem cselekszik, Kína, és a hozzá hasonló országok által generált gyenge szabályok fogják a világgazdaság szabályait alakítani, melyet Washington nem engedhet.
(f.: nationofchange.com)
Obama magabiztos fellépése és a média pozitív TPP képe mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy az egyezmény gyakorlati megvalósulása előtt még rengeteg akadály áll, melyről nem szabad megfeledkeznünk, mielőtt a jövőre nézve messzemenő következtetéseket vonunk le a partnerséget, és az azáltal generált várható hatásokat illetően.
A TPP életbe lépése előtt mind a 12 résztvevő ország törvényhozása köteles megvitatni az egyezményt, és azt hivatalosan jóváhagyni. Üröm az örömben, hogy ez pont az alapító Amerika esetében lehet a legbonyodalmasabb, ahol a TPP nem várt belpolitikai vitát generált. A partnerségi egyezmény adatainak nyilvánosságra hozatala előtt a demokraták többsége aggodalmát fejezte ki az amerikai gazdasági tendenciák jövőbeni alakulásával kapcsolatosan. Bernie Sanders szenátor, mint a TPP egyik legjelentősebb ellenfutára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyezmény nem segítené az amerikai középréteget, hanem a NAFTA-hoz hasonlóan a gyárak ezreinek bezárása következtében munkahelyek sokaságának elvesztését, a gyógyszerárak emelkedését, a környezetvédelmi normák színvonalának csökkenését okozná. A TPP részleteinek nyilvánosságra hozatala még várat magára, melyet a demokraták, és a kongresszus vezetői szintén kifogásoltak. A többség szerint a TPP nem a vásárlók érdekeit szolgálja, hanem a nagyvállalatokét, és a kormányokét. Az ellenzők sorát gazdagítja Hillary Clinton is, akit eddig pro-üzletasszonynak ismerhettünk meg. Az amerikai elnökválasztás előtt azonban az amerikai középréteg legfőbb támogatójaként nem engedheti meg magának a TPP támogatását, ha az az említett társadalmi osztályra nézve az hátránnyal járhat. Sokak nyilatkozatai mögött csupán politikai taktika húzódik, hiszen a múltban Clinton számos alkalommal pozitívan vélekedett az ügyletről. Abban az esetben, ha a kongresszus végül megszavazza a TPP-t, Obama egyik legnagyobb diplomáciai és politikai sikeréről beszélhetünk.
Kína jelenleg a kivárás stratégiáját követi. Ha a TPP megvalósul, mindamellett, hogy Peking elveszítheti a “világ gyára” címet, 2 százalékkal csökkenhet az éves GDP-je mely minden bizonnyal negatívan befolyásolja a jobb napokat is megélt kínai gazdasági tendenciákat. Véleményem szerint azonban még a TPP ellenére is jó esélye van Pekingnek a további gazdasági növekedésre, hiszen mind a bilaterális, mind a multilaterális gazdasági egyezményeknek köszönhetően (AIIB, “Egy övezet, egy út” stratégia, RCEP-Regionális Gazdasági Átfogó Partnerség) Peking fokozatosan növeli befolyását mind a világpolitikában, mind a világgazdaság színpadán. A kínai külügyi szóvivő szerint Kína a jövőbeni csatlakozástól sem zárkózik el, de ehhez először bizonyosnak kell lenni az ország saját gazdasági és politikai reformjainak eredményes teljesítésében. A TPP jelenlegi szabályozása nem teszi lehetővé Peking csatlakozását, hiszen az ország nem teljesíti kivétel nélkül többek között a korlátozás nélküli Internet elérésről, a szabad piaci hozzáférésről, továbbá az ipari titoktartási kitételekről szóló kötelező pontokat. A kínai közmédia a TPP-t a dél-kínai tengeri amerikai fenyegetéssel karöltve az amerikai imperializmus manifesztációjaként definiálja, mely negatív hangokat generál a társadalomban.
Gyuris Klaudia