Nyugati szomszédunk az elmúlt egy hét során egyértelmű jeleit adta egy politikai korszakváltásnak. Miközben az osztrák kormány a migránsválsággal szembeni kemény intézkedésekkel kívánja kifogni a szelet az erősödő szélsójobboldal vitorlájából, a most meghozott lépések az Unió további feldarabolódásával veszélyeztetnek.
Mindössze egy évvel ezelőtt Bécs volt a menekültválságra adott magyar válaszok legfőbb kritikusa, elítélve a schengeni övezet határán épített kerítést, addig Ausztria mára a humanista megfontolásokkal szemben látszólag a legalapvetőbb nemzeti érdekeit igyekszik érvényesíteni. Az osztrák kormány, felismerve, hogy nem képes hosszútávon megbirkózni a világ válságzónáiból és szegényebb régióiból érkező néptömegekkel, pontosabban a migránsok által kiváltott társadalmi felzúdulással, sorozatban lépteti érvénybe a szigorításokat a határvédelem és menekültbefogadás területén.
Norbert Hofer, az osztrák Szabadságpárt elnökjelöltje (forrás: Die Presse)
Az előző hét szerdáján elfogadott, Európa legradikálisabb migránstörvénye is immáron Bécshez kötődik, amelynek értelmében az osztrák kormány veszélyhelyzetben fél évtől két évig terjedő időszakban már a határon visszafordíthatják azon menekülteket, akik „békés” országon keresztül érkeztek, azaz szinte mindenkit. Ezzel párhuzamosan Ausztria folyamatos nyomás alatt tartja Olaszországot, amelyet a polgárháborúba sodródott Líbia felől érkező közel-keleti, fekete-afrikai menekültek feltartóztatására szólít fel, ellenkező esetben a kulcsfontosságú Brenner-hágó lezárásával fenyegette meg déli szomszédját. A két állam között gazdasági és turisztikai szempontokból is létfontosságú hágónál folyik a kerítésépítés, jelezve, hogy Ausztria nem blöfföl, inkább áldozza fel Rómával meglévő jó viszonyát, mint kockáztatja, hogy további migránsok beérkezésével borzolnia a hazai közvéleményt.
Márpedig a bécsi kormánynak van mitől tartania a hazai fronton, hiszen április 24-én, az osztrák államfőválasztás első fordulóján magasan a szélsőjobboldali Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer aratta le a babérokat a szavazatok 36 százalékát megszerezve. Az osztrák nagykoalíció jelöltjeit megelőzte a Zöldek jelöltje is, jelezve, hogy a status quo fenntarthatatlan nyugati szomszédunknál. Habár az államfői pozíció nagyrészt ceremoniális szerepet tölt be az osztrák közéletben, a Szabadságpárt diadala jól jelzi a politikai jobbratolódást, márpedig a 2018-as parlamenti választások sincsenek annyira messze, hogy a hagyományos osztrák pártok ne kezdjenek el már most manőverezni és visszacsábítani a kiábrándult szavazóikat.
Brenner-hágó az osztrák-olasz határon: összeköt vagy elválaszt? (forrás: The Local.it)
Az osztrák politikai forradalom elkezdődött, függetlenül attól, hogy a május 22-én tartandó második fordulóban a szélsőjobb vagy a Zöldek államfőjelöltje győz, hiszen mindkét párt, eltérő ideológia mentén, de elutasítja az eddigi politikai alapvetéseket. A jelenlegi osztrák kormány így csapdahelyzetben van, lehetséges, hogy mostani, nemzetközi szinten széleskörűen kritizált lépései, amelyekkel igyekszik, ha nem is teljesen mértékben, de a tavalyi töredékére csökkenteni a beérkező migránsok számát, elszigetelik az országot, azonban nem lesznek elengedőek a hagyományos politikai erők hatalmának megmentésére. Márpedig az unióellenesség felé tolódó Ausztria Európa szívében a kontinentális összefogásra mért újabb csapás lehet. Ausztria olyan államokkal összefogva, mint Németország, Hollandia, Svédország, azaz a jómódú, északi államokkal közösen dönthetnek úgy, hogy nem éri meg számukra az európai integráció következtében létrejövő vélelmezett kitettség, amely valójában az elégtelen közös fellépés eredménye, lásd a schengeni határok külső védelmének kérdése a migránsválság esetén. Egy északi, déli-mediterrán blokkra szakadó Európai Unió pedig végső soron még inkább képtelen lesz megbirkózni a XXI. század kihívásaival, legyenek azok globális válságjelenségek, vagy feltörekvő, asszertív-agresszív államok. Az osztrák államfőválasztás május 22-én megtartandó második fordulója így nem csupán Ausztria politikai jövőjét határozhatja meg, hanem Magyarország tágabb geopolitikai környezetét is átalakíthatja.
Csepregi Zsolt